Tizenhét

Ha tíz évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy azt a babaarcú kisfiút egyszer jó pasinak és még annál is jobb színésznek fogom tartani, akkor egy gőgős legyintéssel küldtem volna el máshová jósolgatni, most viszont kénytelen lennék töredelmesen bocsánatot kérni az illetőtől, mert bár már egy ideje motoszkál bennem, hogy tévedtem, tegnap este végképp bebizonyosodott, hogy Leonardo DiCaprio nemcsak hogy jó pasi, de még annál is jobb színész. (Rajta van a listán. Rögtön Nicolas Cage után, de Tom Hanks előtt, mert rá még mindig haragszom A Da Vinci-kód miatt.)
Tegnap délelőtt még a Corelli kapitány mandolinja volt a kedvenc filmem, de este óta A tégla (The Departed) a legkedvencebb, egészen addig, míg nem látok egy még jobbat.

Tizenhat

Ma álmomban a Szemüvegesebbik Felemmel holdvilágos estén sétálunk egy bájos, macskaköves utcácskán (városunk főútja), kétoldalt kirakatok. Az oldalamon bandukoló férfi hirtelen megszólal: "Szeretnék egy új szemüveget, mert ez már nagyon el van ferdülve és kényelmetlen, segítesz választani?", mondom igen persze, és odaállunk egy optika elé ahol tanulmányozni kezdjük a kínálatot. Már-már szólásra nyílik a szám, hogy ha tényleg szemüveget akar, akkor holnap délelőtt beugorhatunk felpróbálni néhány keretet, hogy mi áll jól neki, mikor finom kávéillat tölti be körülöttem a levegőt, és nedves puszik csattannak orcámon. Felébredek. Kábán kortyolgatom a kávét, próbálom teljesen kinyitni a szemem, és ráébredni a valóságra, mikor az oldalamon terpeszkedő férfi hirtelen megszólal: "Akarok venni egy új szemüveget, mert az egyik lencsén korrigálni kellene, és a keret is elég tropa. Már megírtam magamnak a receptet, segítesz majd választani".
Spooky!

Tizenöt

Tegnap megnéztük a Marie Antoinette-et. Hát manapság már nem lehet normális filmet gyártani?! Na mindegy, az életem legrosszabb filmje még így is a Parfüm marad, ennek csak annyi a hibája, hogy sekélyes és elnagyolt, és a híresztelésekkel ellentétben nem kosztümös/történelmi film, hanem tinilimonádé, amiben a színészeket jelmezekbe bújtatták. Ezzel nincs is baj, és ha annak harangozták volna be, ami, akkor egy második Lovagregényre számítottam volna, és jól szórakoztam volna.
Azt készséggel elismerem, hogy látványra kifogástalan, pont így képzeltem el a rokokót, bár az a konzerv csuka bevágás szíven ütött. Meg a Hasselhofos beszólás is, bár abban nem vagyok biztos. És bizony még efölött is szemet tudok hunyni, ha azt veszem alapul, hogy az amcsiknak, meg úgy általában a mai kölköknek már nem lehet eladni egy olyan filmet, amiben nem dobhártyaszaggató rockzene van, és nem Manolo Blahnik meg Converse, de amikor egy magyar nyelvű kritikában azt olvastam, hogy "...és akkor meglátogatta őket Ferenc József... ... és akkor Ferenc József meggyőzte a királyt, hogy a kulcsot be kell illeszteni a zárba... blabla", na az már tényleg fájt. Ferenc József?! Hisz ő akkor még egy pajzán gondolat sem volt, sőt még a szülei sem! Mivé lett az oktatás Magyarországon?!

Utána viszont megnéztük a Corelli kapitány mandolinját, ami szépen helyretette a filmgyártás szükségességébe vetett hitünket. Igazán-igazán jó film, és bravúrosak a szereplők. Jó sírós is, ami nagyon hasznos, mert már ideje volt átmosni a könnycsatornáimat.

Most megnézünk egy valódi kosztümös történelmi drámát Madame de Pompadour életéről, aztán elmegyünk a Dönciért. Ma ugyan pikniket terveztünk a Dönci közreműködésével, de a reggeli indulásnál derült ki, hogy csúnya infulenziát szedett össze, köhögött mint egy göthös szamár, úgyhogy gyorsan elszállíttatuk a doktorbácsihoz, aki megnyugtatott, hogy nem halálos, csak valami mágneses behúzótárcsa adta be a kulcsot, de 142 euronyi alkatrész és munkadíj ellenében kicsi kocsink már roboghat is tova, estére újra együtt a család.

Tizennégy

A bal lábamon van egy pont, amit ha megnyomok, akkor a hátam közepén egy helyen olyan érzésem támad, mintha beleszúrtak volna egy pici tűt. Ezt már régóta felfedeztem, Most azonban a hasamon az egyik cim alatt lett egy parányi pattinka, amit ha megbirizgálok, a jobb könyökhajlatomba szúródik az a bizonyos pici tű.
Egyre inkább hiszek a talp-, tenyér- és fülcimpa masszázs létjogosultságában. Úgy látszik az idegvégződések oda-vissza működnek.

Tizenegy

Tűrhetetlenül fáj a fogam, és a biztonság kedvéért tegnap be is lázasodtam. Megkérdeztem az R.-t, aki fogorvos (a lista tetején van), hogy ezek a tünetek milyen mértékben tekinthetők normálisnak, és mi légyen a teendő, és éjszaka, gyötrődő lázálmomban újra és újra rettenetes szavai zakatoltak a fejemben "gennyes gyökércsúcs" meg hogy "menj vissza amilyen gyorsan csak tudsz!!!!!" és "ne engedd kihúzni" satöbbi.
Szóval ennek szellemében ma reggel listát írtam azokról az emberekről, akik az elmúlt hetekben olyan elszántan, és fényes ígéretekkel kapacitáltak, hogy menjek el orvoshoz amiatt a jelentéktelen kis fájás miatt, ami ehhez képest kutyafüle volt, és azért írtam, hogy tudjam kik azok, akikre a jövőben soha semmilyen körülmények között nem szabad hallgatnom kényes ügyekben.
Mert hazudósak vagytok mind!

Tíz

Makacsul fáj a fogam a gyökérkezelés óta. Cseberből vederbe. Olvasom a Háború és békét, nagyon jó.

Hat

Középszerű. Ez egy nagyon kifejező szó. Meg az is van még, hogy komisz bestia. Meg hogy "Járkált az elszáradt évek avarjában". Kosztolányi persze.
- Hihe- és lehetetlen.

Öt

Megcsípett egy szúnyog! Hát ez meg honnan került ide?! Merőben újszerű az élmény, mert már két éve nem láttam egy darabot se, pedig közvetlenül a folyóparton lakunk, szóval ez vagy egyenesen Magyarországról szagolt ki, és direkt rám fájt szívókája, vagy egy nagyon talpraesett és mokány jószág, ami képes volt túlélni az éves gyilkolóhadjáratot. A helyiek szerintem már évtizedek óta nem láttak szúnyogot, a kisebbek nem is tudják mi az, és lehet hogy befogadták volna háziállatnak önként felkínálva a vérüket ennek az egzotikus teremtménynek, ez a balga meg pont velem kekeckedik. De semmi gáz, már felkentem a falra, és így legalább volt okom elővenni egyet az otthról hozott töménytelen mennyiségű kivakart-szúnyogcsípésbibire való kenőcsből, szóval mégsem csak a helyet foglalja.

Négy

EZ pedig egy olyan játék, amiben végre maradéktalanul kiélhetem a velem született útonálló természetemet. Vízzel telt lufikkal kell dobálni a gyanútlan járókelőket egy magos híd legtetejéről. Mintha direkt nekem találták volna ki.
A járókeretes öreg néni tabu, azonnali lincselés jár érte, és a rendőrbácsi is igen zokonveszi a hidegzuhanyt. A többi szabad préda, de szerintem a czopfos kislány a legjobb móka, mert megáll és elkezd hangosan hisztizni, ahelyett, hogy elszaladna, és addig is nyakon lehet önteni még néhányszor... hát, nem egy észlény.

Három

Igazi bátor hős vagyok, ehhez kétség sem fér. Elvégre azt is megtehettem volna, hogy elbújok a szekrényben és nem hagyom magam kiráncigálni, de aztán arra gondoltam, hogy ez olyan méltatlan lenne egy Targonyához, így egyszerűen odamentem. A bácsi látta rajtam, hogy jobban rettegek tőle mint egy vérfarkastól, így nem kezdte mindjárt kiszaggatni a fogaimat a számból, épp csak betömött egy kicsi lyukat, hogy szokjam még egy ideig a helyet meg a rendelőszagot, és bár tényleg csak egy kicsi lyuk volt, úgy elérzéstelenítette a fél orcámat, hogy éjfél is elmúlt, mire rendesen bírtam csücsöríteni, addig meg tisztára csálén állt a szám. Gondolom demonstrálni akarta, hogy nem sajnálja tőlem a szurit.
Viszont jövő héten mégis meglesz az a gyökérkezelés, de a Tréfásabbik Felem szerint ha egy kis töméshez képes volt ennyi gyógyszert rám pazarolni, akkor a kezelés előtt a bugyimig el fog érzésteleníteni, szóval igazán kár aggódnom. Hah!

A tegnapi vizit egyetlen kritikus pontját a röntgen képezte, amikor a doki betuszkolt a számba egy nagy fekete bigyuszt, hogy azt tartsam ott míg le nem fényképez belülről, de hamar belátta, hogy jobban teszi, ha előveszi a nagy fekete bigyusz gyerekméretű kis fehér változatát, mert én nem bírok elviselni semmit a számban ami nem odavaló. Na nem kezdek el hisztizni vagy ilyesmi, csak csöndben öklendezek és kigúvadnak a szemeim. Nem tehetek róla, ez reflex. Egy jólfejlett porcica vagy gazdátlan hajcsomó látványa ugyanezt váltja ki belőlem.

A röntgenje egyébként vérprofi, csak odahúz az arcom mellé egy csövet a szék feletti állványról, és a kép már meg is jelenik a számítógép képernyőjén. Én is megtekinthettem a fogsoromat, és mindent összevetve nagyon gusztusosnak találtam úgy ahogy van, mondtam is, hogy kár lenne belerondítani egy gyökérkezeléssel, én simán eléldegélek fájdalomcsillapítokon még egy ideig, de se a dokit, se a Józanabbik Felemet nem tudtam meggyőzni, így a továbbiakban csak tátott szájjal fixíroztam a plafont, amíg ők kettecskén kitárgyalták az élet nagy dolgait külföldiül.

Kettő

Egy tüsszentésnél útban volt a nyelvem, és czafatosra haraptam a fogammal. Most fájok.
Aztán gombapucolásnál leejtettem a kést, és csak egy hajszálon múlt, hogy nem vágta le az egyik lábujjamat. Veszélyes a puszta létezésem...