Tizenhét

Ha tíz évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy azt a babaarcú kisfiút egyszer jó pasinak és még annál is jobb színésznek fogom tartani, akkor egy gőgős legyintéssel küldtem volna el máshová jósolgatni, most viszont kénytelen lennék töredelmesen bocsánatot kérni az illetőtől, mert bár már egy ideje motoszkál bennem, hogy tévedtem, tegnap este végképp bebizonyosodott, hogy Leonardo DiCaprio nemcsak hogy jó pasi, de még annál is jobb színész. (Rajta van a listán. Rögtön Nicolas Cage után, de Tom Hanks előtt, mert rá még mindig haragszom A Da Vinci-kód miatt.)
Tegnap délelőtt még a Corelli kapitány mandolinja volt a kedvenc filmem, de este óta A tégla (The Departed) a legkedvencebb, egészen addig, míg nem látok egy még jobbat.