A cukiság blogon a törpehörit, ami - mint utóbb éles női logikával rájöttem - nyilván a törpehörcsög szaknyelvi rövidítése, véletlenül hörpetörpinek olvastam, ami abban helyzetben nagyon viccesen hangzott, és így néhány további zavaros és abszolút logikátlan, mondhatnám nőies gondolati kapcsolás után úgy döntöttem, hogy a leendő kisállatom neve Troppauer Hümér lesz. Esetleg Nehéz Fridolin.
Egy kisebb kiborulásomat követően ugyanis az Engedékenyebbik Felem megígérte, hogy választhatok valami simogatnivalót, ha rendesen etetem és tisztogatom, mert ő is belátta, hogy nagy szükségem van itt a lakásban valamire, ami szuszog. Persze a legideálisabb háziaranyos vitathatatlanul egy embergyerek lenne, de az eddig eltelt kerek két év távlatában az akármikor-plusz-kilenc-hónap időintervallum sovány vigasz, mostmár muszáj, hogy legyen valamim, ami kicsi, nyüsszög, és mamára van szüksége. Először egy jávorszarvasbébit, vidrakölyköt vagy medvebocsot akartam, de akkor még szóra se méltatott, a tehénkénél, kisbáránynál és kiskacsánál viszont már hajlandó volt tárgyalásokba bocsátkozni velem, és meggyőzött, hogy ezek nem egy háromszobás lakóparki lakásba valók, de ha megvesszük az álomházunkat, akkor feltétlenül beszerzünk egy tehénkét (Malvin), és annyi kiskacsám lehet, amennyit csak akarok, báránykám viszont csak akkor, ha rendszeresen nyírom majd a sövényét, mert különben belesül szegény, szóval arról lemondtam. Én megígértem apukának, hogy jó leszek, és gondoskodom a kisbigyuszról, és most nagy erőkkel keresünk egy árva sünmalacot, vagy egy barna tapsifülest, de ha minden kötél szakad, akkor egy orrsövényferdüléses vércsigával is beérem Hedgie emlékére (hoool vaaagy?!), és Kannibál Béby néven futtatom majd (igen, a Piszkos Fredből). Nagyon izgulok!
Egy kisebb kiborulásomat követően ugyanis az Engedékenyebbik Felem megígérte, hogy választhatok valami simogatnivalót, ha rendesen etetem és tisztogatom, mert ő is belátta, hogy nagy szükségem van itt a lakásban valamire, ami szuszog. Persze a legideálisabb háziaranyos vitathatatlanul egy embergyerek lenne, de az eddig eltelt kerek két év távlatában az akármikor-plusz-kilenc-hónap időintervallum sovány vigasz, mostmár muszáj, hogy legyen valamim, ami kicsi, nyüsszög, és mamára van szüksége. Először egy jávorszarvasbébit, vidrakölyköt vagy medvebocsot akartam, de akkor még szóra se méltatott, a tehénkénél, kisbáránynál és kiskacsánál viszont már hajlandó volt tárgyalásokba bocsátkozni velem, és meggyőzött, hogy ezek nem egy háromszobás lakóparki lakásba valók, de ha megvesszük az álomházunkat, akkor feltétlenül beszerzünk egy tehénkét (Malvin), és annyi kiskacsám lehet, amennyit csak akarok, báránykám viszont csak akkor, ha rendszeresen nyírom majd a sövényét, mert különben belesül szegény, szóval arról lemondtam. Én megígértem apukának, hogy jó leszek, és gondoskodom a kisbigyuszról, és most nagy erőkkel keresünk egy árva sünmalacot, vagy egy barna tapsifülest, de ha minden kötél szakad, akkor egy orrsövényferdüléses vércsigával is beérem Hedgie emlékére (hoool vaaagy?!), és Kannibál Béby néven futtatom majd (igen, a Piszkos Fredből). Nagyon izgulok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése