Igazi bátor hős vagyok, ehhez kétség sem fér. Elvégre azt is megtehettem volna, hogy elbújok a szekrényben és nem hagyom magam kiráncigálni, de aztán arra gondoltam, hogy ez olyan méltatlan lenne egy Targonyához, így egyszerűen odamentem. A bácsi látta rajtam, hogy jobban rettegek tőle mint egy vérfarkastól, így nem kezdte mindjárt kiszaggatni a fogaimat a számból, épp csak betömött egy kicsi lyukat, hogy szokjam még egy ideig a helyet meg a rendelőszagot, és bár tényleg csak egy kicsi lyuk volt, úgy elérzéstelenítette a fél orcámat, hogy éjfél is elmúlt, mire rendesen bírtam csücsöríteni, addig meg tisztára csálén állt a szám. Gondolom demonstrálni akarta, hogy nem sajnálja tőlem a szurit.
Viszont jövő héten mégis meglesz az a gyökérkezelés, de a Tréfásabbik Felem szerint ha egy kis töméshez képes volt ennyi gyógyszert rám pazarolni, akkor a kezelés előtt a bugyimig el fog érzésteleníteni, szóval igazán kár aggódnom. Hah!
A tegnapi vizit egyetlen kritikus pontját a röntgen képezte, amikor a doki betuszkolt a számba egy nagy fekete bigyuszt, hogy azt tartsam ott míg le nem fényképez belülről, de hamar belátta, hogy jobban teszi, ha előveszi a nagy fekete bigyusz gyerekméretű kis fehér változatát, mert én nem bírok elviselni semmit a számban ami nem odavaló. Na nem kezdek el hisztizni vagy ilyesmi, csak csöndben öklendezek és kigúvadnak a szemeim. Nem tehetek róla, ez reflex. Egy jólfejlett porcica vagy gazdátlan hajcsomó látványa ugyanezt váltja ki belőlem.
A röntgenje egyébként vérprofi, csak odahúz az arcom mellé egy csövet a szék feletti állványról, és a kép már meg is jelenik a számítógép képernyőjén. Én is megtekinthettem a fogsoromat, és mindent összevetve nagyon gusztusosnak találtam úgy ahogy van, mondtam is, hogy kár lenne belerondítani egy gyökérkezeléssel, én simán eléldegélek fájdalomcsillapítokon még egy ideig, de se a dokit, se a Józanabbik Felemet nem tudtam meggyőzni, így a továbbiakban csak tátott szájjal fixíroztam a plafont, amíg ők kettecskén kitárgyalták az élet nagy dolgait külföldiül.
Viszont jövő héten mégis meglesz az a gyökérkezelés, de a Tréfásabbik Felem szerint ha egy kis töméshez képes volt ennyi gyógyszert rám pazarolni, akkor a kezelés előtt a bugyimig el fog érzésteleníteni, szóval igazán kár aggódnom. Hah!
A tegnapi vizit egyetlen kritikus pontját a röntgen képezte, amikor a doki betuszkolt a számba egy nagy fekete bigyuszt, hogy azt tartsam ott míg le nem fényképez belülről, de hamar belátta, hogy jobban teszi, ha előveszi a nagy fekete bigyusz gyerekméretű kis fehér változatát, mert én nem bírok elviselni semmit a számban ami nem odavaló. Na nem kezdek el hisztizni vagy ilyesmi, csak csöndben öklendezek és kigúvadnak a szemeim. Nem tehetek róla, ez reflex. Egy jólfejlett porcica vagy gazdátlan hajcsomó látványa ugyanezt váltja ki belőlem.
A röntgenje egyébként vérprofi, csak odahúz az arcom mellé egy csövet a szék feletti állványról, és a kép már meg is jelenik a számítógép képernyőjén. Én is megtekinthettem a fogsoromat, és mindent összevetve nagyon gusztusosnak találtam úgy ahogy van, mondtam is, hogy kár lenne belerondítani egy gyökérkezeléssel, én simán eléldegélek fájdalomcsillapítokon még egy ideig, de se a dokit, se a Józanabbik Felemet nem tudtam meggyőzni, így a továbbiakban csak tátott szájjal fixíroztam a plafont, amíg ők kettecskén kitárgyalták az élet nagy dolgait külföldiül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése